Hétfőn tehát felszálltunk a Ryanair reggel 6:00-ás londoni gépére, amin egy nagyon jót aludtam. Rám is fért, reggel 2-kor keltünk szüleimmel, akik Esztergomból vittek ki Ferihe… elnézést, a hangzatos nevű Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Tudod, Ferihegy. Ráadásul vasárnap este még egy nagyszerű lánnyal töltöttem el pár kellemes órát, de róla talán majd máskor.
A repülőút …nem tudom, milyen volt, mert felszállás után pár perccel már halk horkolásommal szórakoztattam az utasokat, és nem sokkal a leszállás előtt tértem magamhoz. A megérkezés elég sima volt, az októberi látogatásommal ellentétben most nem vonattal kellett átmenni a főépületbe, ahol kis várakozás után magunkhoz vettük a csomagjainkat, és siettünk Ágihoz, aki már várt ránk a transzferjegyekkel és egy széles, ám enyhén álmos mosollyal. Buszozás, Oystervásárlás, majd Ágiéknál varákozás a leendő főbérlőkre. Jelenleg “Magyarházban” lakunk, ami annyit tesz, hogy egy 5 szobás (két szintes, két fürdőszobás) lakásban vagyunk 9-en, mind magyarok. Viszonylag olcsó, és ide legalább nem kérnek munkáltatói igazolást, de persze a távlati tervekben egy normális albérlet használata szerepel.
Tényleg, igazolások és referenciák. Idekint szinte mindenhez kérnek. Van, aki erre elkezdene felhördülni, hogy mégis hogyan képzelik, de én kifejezetten örülök neki, hiszen egy referencia azt jelzi a bérlő/munkáltató/bank felé, hogy én megbízható vagyok, és sokkal másabb alapokra lehet építeni az üzletet. Egy főbérlőnek például nem kell többhavi lakbérnek megfelelő kaucióval fedezni magukat a bérlő esetleges hirtelen távozása vagy a bérlemény nem megfelelő használata esetére. Mi például kétheti lakbért fizettünk kauciónak, és ezt csak akkor bukjuk, ha 5 hétnél rövidebb ideig maradunk…
Szóval megérkeztek a főbérlők, aláírtuk a papírokat, és beköltöztünk az utca végében álló házba, mivel azt foglalózta le nekünk Ági. Bevásároltunk néhány szükséges dolgot, amit nem hoztunk magunkkal (tusfürdő, ágynemű), aztán átjöttünk a lányokhoz kicsit beszélgetni, majd nyugovóra tértünk leendő új hazánkban.
Reggel ismét költöztünk, ugyanis a lefoglalt hely annyira nem volt szimpatikus (hasonló elrendezés, de wc csak az egyik fürdőszobában van), ráadásul az Ágiék melletti szoba is megüresedett, és, mint kiderült, az aláírt szerződésünk is arra a házra szólt, ahol Ágiék laktak, úgyhogy némi telefonos egyeztetés után áthurcolkodtunk hzzájuk, így megvolt az első Londonon belüli költözésünk is. Aztán felkerekedtünk Ágival kicsit plázázni. Szereztünk többek között helyi telefonszámot (és meglepetésemre kiderült a telefonomról, hogy független, így még mindig droidozok), és jártunk egy LEGO boltban, ahova még vissza fogunk menni…
Csütörtökön végre találkoztam Geekkel, aki egy régi ismerős, de még soha nem találkoztunk. Merthogy a Guild Wars nevű játékból ismerem, ahol Evil Geek néven nyomta, pedig egy nagyon rendes bloke. Valójában most csak egy gyors meeting volt, mert elsősorban Vikit kísértem el hozzá állásinterjúra. Kicsi a világ, bárki bármit is mondjon. Pénteken bevásárolgattam a szombati mutatványomhoz, ami egy vörösboros marhapörkölt volt, és istenien sikerült, szokás szerint. Akik már kóstolták a pörköltömet, nos, nyugodtan lehet irígykedni, de akár ki is lehet jönni látogatóba. Ez nem célzás volt, hanem konkrét találat. Szombat délután Hajniékkal is összefutottam, amiben az a vicces, hogy amíg gyakorlatilag egy utcában laktunk Pesten, addig gyakorlatilag ez nem jött össze, most, hogy ők Northamptonban laknak, én meg Londonban, összehoztuk…
A hét egyébként számomra eléggé túrista üzemmódban telt, bár ez nem azt jelenti, hogy végigmászkáltam a látványosságokon; azt megtettem még 16 éve. Viszont egyelőre még mindig nem teljesen épült bele a gondolatvilágomba, hogy nem, én itt nem látogatni vagyok, hanem igenis én már itt fogom leélni a következő jó pár évtizedet. Na persze ez nem azt jelenti, hogy lustálkodnék, hiszen már kértem időpontot az NI szám megszerzésére is, illetve lassan bankot is szerzek magamnak, csak megfelelő sorrendben kell végigjárni a dolgokat.
Az időjárásra egyébként nincs panaszom. Persze, szokott esni az eső, de hát tavasz van, és mi ez az otthoni hóhelyzethez képest… És lehet, hogy nincs rekkenő hőség, de egyelőre nem készülök megfagyni sem, pedig köztudottan fázós típus vagyok.
